Újrakezdés

Szombaton voltunk a Fővárosi Állat és Növénykertben. Egy kedves ember hívott meg minket, akivel egy csodálatos napot tölthettünk együtt.
Norbit nagyon lekötötték az állatok, növények, a sok ember és az, hogy önfeledten bohóckodhatott egész nap. Voltunk zsiráfot etetni, akinek nem igazán tetszett a jelenlétünk, így arrébb lökött (személyi sérülés nem történt), néztünk csíkos lovat (zebrát), de a megannyi állat közül mégiscsak a különféle madarak fogták meg az érdeklődését. De a folytonosan felkeltette figyelmét a háttérben elhúzódó vasút melynek zaja behallatszott. Voltunk labirintusban, melynek izgalmát fokozta a sár és az hogy záróra előtt nem sokkal mentünk be. Alapos eltévedés és kikecmergés után még utolsó úti célként eljutottunk a Japán Kertbe, ami igaz nagyon szép, de nyáron még szebb, így van ok, hogy legközelebb is menjünk. Valamint az állatkert egy részét nem is tudtuk megnézni. Nem a nagysága miatt, hanem azért, mert jó volt a társaság és folyton meg-meg álltunk valahol pihenni, beszélgetni, amíg Norbika játszott, szaladgált és incselkedett. Meglepően "jól" viselkedett egész nap. Nem félt Matyitól, odament hozzá, incselkedett vele, játszottak, elmentek állatokat nézni. Szokatlan viselkedés ez tőle, hisz más új vagy már megszokott közösségben sem csinál ilyet.
 Mire átsétáltunk a Városligetben folyó Mangalica fesztiválon el is aludt a Manó. Felváltva vittük mert van ám súlya. Kisétáltunk egészen a keletiig, ott felkelt a Pücsök (mert a nyakamba akartam venni). Beültünk még egyet fagyizni a mekibe, ahol röpke 3 órán át még beszélgettünk. Ott is hozta kisfiam a formáját. Sült krumplit evett fagyival és a menühöz kapott játékával játszott. Pontosabban ledobta Matyihoz, ő meg felvette és ez volt egész végig. Jól elvoltak, jó volt nézni. Aztán nagy nehezen kimentünk a vonathoz, szerencsénk volt, mert még elérte ő is az utolsó vonatot, amivel haza tudott menni. Miután hazaértünk nem nagyon akart Norbi aludni, sőt le sem akart vetkőzni. Nagy birkózás árán végül sikerült vele megbeszélnem, hogy ha most átöltözik és alszik egyet akkor legközelebb is megyünk.

Reggel 6kor úgy vánszorogtam ki az ágyból mint akit elütött egy úthenger. Nagyon fáradt voltam. De meglett az eredménye, mert kapkodás volt 6.30ig. Gyerek keltése, öltözés, fésűködés, mosakodás és egyébb reggeli műveletek. 6.30kor indulás. Nem sokan voltak ma bölcsiben. A két csoportot össze is vontak. A két nagyot. De még így is csak 5-en voltunk.
A másik csoport egyik gondozónője volt ma velünk és persze a mienk. Ez az "idegen" hölgyemény felettébb ellenszenves, legalábbis nekem. A gyereket tornatermi foglalkozás után benn hagytam egyedül. Már kapásból azt utálom, amikor közlik, hogy "ki kell lopakodni". Nem tatom jónak, hogy a gyereket becsapják és egyszer csak eltűnök. Reggilizni nem reggelizett. Még a tejet is magára öntötte. Tízórairól nem tudok semmit, ebédnél állítóla evett egy kis levest. Kb. 20 percre tűntem el, de 10-12ig végig kinn voltam. Az a két óra rettenetes volt. Nagyon rossz volt azt hallani, hogy folyamatosan sír a Norbi és csak azt hallom; Ne hisztizz! Nem tudom, hogy az én gyerekemnek mondták-e vagy sem, de nagyon rossz volt. Az első 3 hét sem volt egy leány álom, de akkor elmondtam mi a problémánk. Mint mentünk keresztül, milyen helyzetben vagyunk és mi az amit a gyerektől biztosan nem lehet elvárni. Ezt elfogadta a gondozónk, látta a papírjainkat is és megismerkedett a gyerekkel. Erre ebéd előtt találkoztam a másik "ismeretlen" gonozónővel, aki közli, hogy csak hisztis a gyerek mert minden rá van hagyva. Ebéd után kijött hozzám a Manó, adtam neki egy banánt, az egészet beverte. Jól esett neki. Éhes volt, el is hiszem. Azóta viszont egész nap csak sír, hogy fé-fé (fél ilyenkor) ha megkérdezem mitől mondja hogy pók. Ha mondom neki, hogy megyünk holnap a bölcsibe közli, hogy fé-fé. Benn ugyan tudják, hogy a gyerek fél a póktól és van egy olyan sejtésem, hogy az új hölgyemény ezzel ilyesztgette a gyereket. Majd holnap előveszem őket és kifaggatom, hogy mi volt. Mert ez így nem állapot.

Tegnap jól bealudtam. A gyereket el akartam altatni kikapcsoltam a TV-t erre én aludtam el.
Egész délelőtt a kerékpáron ültem. Otp, majd rendőrség, telenor, posta vagy 3 bolt ahol cipőt lehet kapni és a Lidl így a végére. Elindultam 9 óra felé és most jöttem haza. Mindenkinek ajánlom, hogy ne közlekedjen kerékpárral, nagyon hideg van, csúszik az út is. (Nem homokozzák Nagykátán)
Most egy kicsit felengedek, a gyerkőc már alszik.
 

Dió hintett kakaós süti

Hozzávalók:
1 tojás
kb 5dkg vaj
kb 2 evőkanál méz vagy 15 dkg cukor (lehet mind a kettőt, de akkor változtatni kell a mennyiségen)
egy evőkanál cukrozatlan kakaópór
1 sütőpor
1 vannilliáscukor (nem kötelező)
20 dkg liszt
Annyi tej hogy sürű massza legyen kb 1 deci

Elkészítés:
Tojást, vajat, cukrot/mézet kikevered, hozzáadod a többi alapanyagot és jól kikevered. Kivajazott/zsírozott tepsit behinted lisztel majd belekaparod a masszát. El egyengeted, majd darálsz rá diót, de ha szereted akkor késsel apró darabokat vághatsz és úgy is nagyon finom és mutatós.

Sütés:
Sütőben előmelegítés nélkül is süthető, 5-10 perc alatt kész van.
Mikróban is süthető, akkor finomabb lágyabb lesz a tésztája és a teteje jó ropogós. Mikróban Chips funkción süssük (grill és 1000vatt felváltva megy) kn 6 perc alatt kellemesen megsül.
Sütőből, mikróból kivesszük és hagyjuk meghülni. Pár perc és tálalható.

Jó étvágyat!

Tökéletesem elegem van mindenből. Már a délelőtt rosszul indult, de ez lényegtelen. Dél környékén megkaptam ceglédről (mostanában jár szombaton a postás) a szakvéleményét a kicsinek. Hypotonia, F89 röviden ennyi. Erre még nem kapok támogatást, de egy csomó mindent kellene fejleszteni. Heti 2 alkalmat írtak elő legalább. Nem ragozom, nincs hozzá türelmem, aki akarja az megérti, hogy heti két alkalommal vidd a gyereket és keress munkát, heti 3 napra senki nem vesz fel. Mögöttem nincs senki aki támogat és mellettem sem. Egyedül vagyok, minden értelemben.
Nemrég felkeltettem anyut, mert lassan mennie kell dolgozni (éjszakás). Átmentünk a kicsi üvegéért apámhoz, mert ott maradt, már akkor morgás volt mert levette a kicsiről a cipőt és ágyba dugta meg közölte vele hogy jön a tejcsi, holott csak egy óra múlva fog aludni menni.
Aztán meg amint visszatértünk hozzánk bejött apu is, leült a kályha mellé kávéval a kezében. Manó persze rögtön odaszaladt, és húzgálta hogy menjen vele. Erre ő kilökte a kávét, elkezdett ordíbálni velünk hogy miért nem figyelünk oda (anyuval és velem) meg a gyerekkel hogy minek húzgálja (a kicsi rögtön sírva fakadt). Majd amikor rászóltam, hogy a gyerekkel ne merjen kiadálni a sapkáját hozzávágta a gyerekhez kiabált tovább aztán kiviharzott, becsapta az ajtót. Én meg kiabáltam utána, hogy ne merjen a gyerekhez semmit. Kész ott betelt a pohár. Sírva fakadtam. Felvettem a kicsit és bőgtem, úgy mint még soha. Bőgtem, mert ki vagyok már teljesen idegileg, semmi nem jön össze. Nincs egy biztos hátterem, nem tudom mi lesz és mi van, nem tudom holnap mire ébredek. De amitől leginkább félek azt ki sem merem mondani.

A második bölcsis napon is túl vagyunk. Ma már én fogadtam rosszabban. Norbi összesen kétszer hiányolt. Egyszer pelusgondunk volt aztán pedig anya kiosont és észrevette...
Voltunk délután papával "bevásárolni", de végül nem kaptunk neki cipőt, így anélkül tértünk haza.

Nem tudom mi van velünk, de nyügik vagyunk.
Hétfőn a koraiba Márti zeneterápiáját, majdhogynem végigordítottuk.
Ma voltunk az első bölcsis beszoktatáson és szinén végig sírta az egészet.
Van valakinek valamilyen ötlete?
De azért voltak jó pillanatok.

Képek:
Korai Fejlesztő Központ

 

Gólyahír Bölcsőde

Bölcsiből hazafelé - még a vonathoz -

Boldog Új évet Kívánok minden régi, új és leendó olvasónknak.
 

2010
Nehezen kezdtünk. Voltak fennakadások és mélypontok, de összeségéban valahogy mindent átvészeltünk ebben az évben. A nyár melegsége ösztönző. Anyu két hónap itthonléte alatt (beteg volt) elmentem dolgozni a barátnőmmel. Isét kezdődtek a gondok. Az ex zaklatása, fenyegetése mi olykor tettlegessé falyult. Elmúlt. Volt balesetem is, elvesztettem majdnem az egyik újjam munka közben, félbevágta egy machette. Decemberben eszébe jutott hogy van egy gyereke átjött cirkuszolt. Bírósági per folyik most. Karácsony előtt jött a jó hír. Norbit felvették a sülysápi bölcsibe. Hurrá! :) Végülis jól zártuk az évet! Bár éjfél előtt pár percel elvágtam a kezem eléggé. :D

2011
Tervek vannak. Keddtől Norbi bölcsődés lesz, nekem meg munkát kell találnom! Nagykáta, Sülysáp  és Budapest jöhet szóba. Nyárra szeretnénk magunkat anyagilag és lelkileg is összeszedni, hogy nyáron költözhessünk. Nagyon várom már, de addigis még sokmindenen kell átküzdeni magunkat.

A mai nap is hamar elment. Talán túl hamar. Reggel későn kelés, ruhakeresés, kapkodás.
11.52-kor ment papíron a vonatunk, de 12.46-kor ért az állomásra, mi persze kinn voltunk már 11.43-tól. Nem tévedés, egy órát vártunk a vonatra.
Megvolt a beíratkozás. Hétfőn, vagyis nekünk kedden (mert hétfőként fejlesztő van) kezdődik a beszoktatás. Alig várom már és a pici is. Kedden jönnek családlátógatóba. És még a jövőhéten be is kell vinni a cuccokat.
Házikó a jele és Micimackó csoportban került. :)
Nagyon imádta a kicsi, oda volt érte, alig lehetett hazahozni. De azért mire kiértünk az állomásra elaludt. :)

Vonaton:

Tegnap kijött velem Norbi ellapátolni a havat. :)

Jah, majd elfeledtem, most ekkorák vagyunk. :)

Sok minden történt mióta legutóbb írtam, de igyekszem most összefoglalni.
Sikerült kihúzni a háziorvosból egy beutalót a Rókus Kórházba, neurológiára. Ott tovább küldött a doktornő a Budapesti Fejlesztő Központba, ahol a vizsgálat után már meg is kezdtük a terápiát. Orvosi szakvélemény szerint le vagyunk értelmileg maradva. A pszichológiai és szociológiai fejlődése is igencsak stagnál. TSMS gyógytornára járunk és egyéni terápiára, valamint pár hete kezdtük el a zeneterápiát. Norbi látszólag sokat javult, bár mióta téli szünet van, azóta alig lehet vele bírni. Az utazásokkal nincs probléma, imádja a vasutat, a buszozás is kedvére való és az ingázást is megszokta.
Ha minden jól megy, akkor januártól bölcsődébe fog járni, 20 km-re van, így ott is lesz mindennapi ingázás és az állomástól nincs is messze a bölcsi.
Egyenlőre ennyi, majd még írok, hogy holnap mit sikerült intézni, ugyanis megyünk „szülői értekezletre” a kisfiammal. :)

Szombaton voltunk Szolnokon a kicsivel, mint ígértem, írok.
11re értünk le kb. voltak gyerekprogramok, lufihajtogatás, trambulin ugrálóvár, koncert. Egy helyen volt a stranddal szóval nem kellett túl messze menni.
Alapjába véve jó volt. Jól éreztük magunkat. Most elsőnek volt a kicsi strandon és sok-sok év után én is. Úszógumink nem volt amit nem nézett túl jó szemmel az úszómester. Pláne, hogy a babapancsolóba nem akart el lenni, így bevittem a gyerekmedencébe (80cm). Persze a szélén a lépcsőn sétált, meg a kezemre fektetve uszikált a hátán. Amennyire félt tőle az elején, annyira megbarátkozott veel, utána már zokon vette, ha kihoztam.
Valamikor 21 környékén fáradt el annyira, hogy el lehetett vele isnulni, felhívtam az egyik barátnőmet, aki szerencsére Szolnokon volt az egyik hipermarketben, így pont kapórajött és elvitt minket haza, náluk aludtunk. Összegezve volt egy boldog családi hétvégénk a kicsivel! :)
 

Rég írtam, ne haragudjatok. Sok dolgom van mostanában.
A kicsi jól van, lassan egy hónapja számos pötty "díszíti" a testét.
Köszönöm én is megvagyok. Úgy volt, hogy megyünk ma Vasutasnapra, de aztán nem jött össze a kocsi szerzése, de reggel úgy döntöttem, hogy akkor átmegyek én a kicsivel egyedül. Úgy sem volt még igazi anya-fia közös programunk.
A netet bármikor kinyomhatják, és a villanyt is, mind a kettővel elmaradtunk. Ezért ha sokáig nem írok az azért lesz.
 

Egy ideje egy számot hallgatok. Eddig nem ismertem, de örülök neki.
A dallam eszembe juttatja a sok régi jó emléket, az igaz barátokat, kik nem is voltak annyira igazak, a szerető, s akkor még összetartó családot. Azt a világot, ahol nem volt olyan, hogy ne áltunk volna ki a másikért, ahol egy átkarolás nem a búcsúzást vagy a bajt jelentette volna, ahol mindennapi volt a szeretet.
Ha a videót is nézem, akkor álmodozom, hogy mi lehet, hogy ez a rossz csak egy próbatétel, hogy vannak még csodák és hinni kell benne. A család együtt marad és szeretni mindig lehet. szeretném, ha ismét hozzá lehetne a másikhoz bújni, annélkül, hogy az rögtön bajra gondolna.
A kisfiam ráébresztett arra, hogy a legőszíntébb lények a gyermekek. Egy felnőtt nem tud ennyire őszínte, megbocsájtó és ragaszkodó lenni.
Imádom őt! A sok rossz ellenére amin keresztül mentünk, és menni fogunk ő mindig mosolyogva szalad hozzám, puszit ad, átkarol, hiányol ha este nem vagyok mellette. Sír ha erl kell mennem és örül ha meglát, ha baj van hozzám szalad és mindig megbocsájt!
Ráébresztett arra, hogy mennyire szeretem én is a szüleimet, mennyire hiányzik a nővérem, s vajon él-e még a bátyám.
Utoljára ezt a tiszta szeretetet akkor éreztem, amikor a nagyapám megtortotta a családot tisztesség és összetartás terén. Sajnálom, hogy apu olyan amijen, de akkor is szeretem még ha néha nem is mutatom ki. Édesanyám pedig minden könnycseppet megérdemel. Nagyon szeretem őket!

Itt a dal, ami elgondolkodtatott mindenen:
Bella & Edward - Altatódal

Vége ennek a napnak is lassan...
Ma nem volt túl sok teendőm, így nekiálltam ruhát szelektálni.
Az én cuccaim már úgy ahogy ki vannak válogatva, de a kicsiére ráfért már. Egy fél zsák összehajtogatott apró ruhácska ment a kamrába, mert már nem jó rá. Így a szekrényke igencsak megcsappant. Sajnos tegnap elhagytuk imádott sapkánkat is.
Apu ma elvitte a boltba, de azóta nagyon nyűgős és valamiért nem akar aludni... kiváncsi lennék hol áltak meg, mert tudom, hogy nem bírja megállni.
Fáj az újjam még, bár egyre jobb. Ma is volt 3 adag mosnivaló, ennek végét most szedtem be és teregettem ki itt mert mindjárt esik.
Még körülnézek egy kicsit mi történt ma a napvilágba, aztán nyugovóra térek.

 

Majdnem elfeledtem, van pár "újdonság"!
Beee -> beeezik a drága és ha mondod neki visszamondja
Hecc (közben jobb lábbal nagyot tapos) -> jobb lábban eltapos, szép nagyot lép és mondja hogy hess, fél a legyektől
Szisz -> cica
bleblö -> a nyelvét a felső fogaihoz teszi és hangokat ad ki, mókás
megmutassa hogy megy a ló és hol megy a repülő, autó, emberek és hol a hold
segít ha vetkőztetem, de öltözni csak akkor ha csavarogni megyünk
 

Faj az újjam, még mindig. Tegnap voltunk bőrgyógyászaton, de nem fogadtak. Ez is kész röhely. Közölte az aszisztens, hogy menjünk a Heim Pálba, de nem tudom minek ha egyszer itt is van bőrgyógy. Nncs kiírva, hogy kisgyerekeket nem fogadnak és láttam ott már pici babával is embereket. Mindegy. Engem sem fogadott, nem csak a kicsit. Egy órakkor közölte, hogy a doktornő már nagyon fáradt, mert már volt 30 betege és nem engednek több beteget bejelenteni (4en voltunk a váróba), mert szeretne pihenni. Hozzáteszem 17 óráig van rendelési idő! Ha én bejelentem a főnökömnek, hogy egy után nem dolgozom mert 8tól itt vagyok és fáradt vagyok, pihenni szeretnék, rögtön kirúgnak. Őt miért nem? Pedig valószínű több pénzt keres a fáradalmaiért mint én. Ma megyünk vissza, 8ra!
Az újjam nagyon fáj. Ma mennem kell sebészetre is vele. Délután meg a háziorvoshoz és akkor fel is kéne a főnököm hívni, hogy akkor mi van, ki vagyok rúgva vagy nem?  Hosszú lesz ez a nap és fárasztó.
 

Ezt a számot most találtam... Rögtön a papa jutott eszembe. Hiányzik! :'(
  

Tegnap délután elmentem melózni maszekba, hogy a kicsit fel tudjam vinni dokihoz. 14re értünk a szöllőshöz, de 16órakkor baleset történt. A fejem főlé tettem a macsétát, amivel a vadszöllőt vágtuk ki. Olyan éles volt, hogy elég volt meglegyinteni és a 2 újnyi vastag tőkét egy mozdulattal elvitte. Szóval a fejem fölött volt a gerendába, amihez kötöttül a szőlőt, amikor megrántottam véletlenül egy odakötözött szőllőt és a macséta leesett. Az volt a mázli, hogy épp szólt valaki így hátranéztem és nem a fejembe állt, hanem az újjam vitte le. Tegnap nem mertem bemenni az ügyeletre és a srác akinél dolgoztam az is sokkot kapott, így nem erősködött. De már bánom, mert hétfőn lehet hogy megműtik mert 3 újjam nem tudom mozgatni és válból zsibbad a kezem.
Csatolok egy képet a macsétáról ilyesmi volt az is.

 

Tegnap voltunk orvosnál. A Bőrgyógyász nem fogadott, mert kisgyerekeket nem fogad (holott jár korabeli gyermek hozzá az utcából) illetve azért sem mert majd' 2 órát késet és közölte, hogy ő az első 10 beteget fogadja csak. Ha én 5 percet kések, már azért kirúgnak, nem még 2 óráért?!
Aztán mentünk a háziorvoshoz, megnézte az egyik, majd a másik. A Heim Pálba küldtek minket ismét. Jó, egyenlőre nem tudom miből viszem fel.
Tegnap az egyik ismerős szólt, hogy lenne ma délután egy kis munka 13-13,20tól. Most épp esik az esső, de attól függetlenül elmegyek, megnézem majd mi a helyzet.
Reggel voltam 7 órakkor a gesz-be, de azt mondták jöjjek visza 9re. Visszamentem 8,30ra és már nagyon sokan voltak. Kaptam én is élelmiszert. De volt ott olyan kissebbségi is aki 25-30 főre vitt (hozzáteszem, állítólag ez egy család, egy háztartás), kocsival vitték a cuccokat. Amit kaptam: liszt, spagetti tészta és háztartási keksz. Nagyon örültem neki. Akik hamarabb jöttek, azok kaptak még tejet, cukrot, felvágottat is. Hozzáteszem, hogy 9től volt "egyenlő segélycsomag szétosztás" én már 8,30tól kiestem belőle. Nem baj, örültem ennek is! :)

Jah, mutatok 4 képet, hogy mit kaptam.

Elkezdtem a Cometet nézni, de abbahagytam, mert nem jutottam rá ki idén se és valahogy elszomorított, hogy nem is fogok. :(
Ma voltunk bőrgyógyászaton és háziorvosnál. Egyik sem mondott semmit szinte. Valószínű napallergia, de vigyem fel a Heim Pálba. Kössz, gondoltam.
Mivel egy hete táppénzen vagyok, valószínű már ki is rúgtak. Szóval nem tudom, holnap 7re bemegyek a geszhez, állítólag élelmiszer segélyt osztanak, aztán egyre meg egy ismerőshöz, mert nemrég írt, hogy ha akarok akkor 13,15 felé mehetek dolgozni, nem tudtja még mennyi meló lesz, de legalább lesz némi pénzem.
Nagyon sok szúnyogunk van, nagyon idegesítenek, na meg a kicsi pöttyei is. Majd lesz valamit, most megyek elteszem magam holnapra.
 

Egy kedves ismerősöm osztotta meg velem ezt a kis történetet.

6 hetesen magatokhoz vettetek,sokat játszottam a gyerekekkel és nagyon boldog voltam Veletek. Ahogy n?ttem,egyre n?tt a mozgásigényem és vele együtt az étvágyam is. A gyerekek nem akartak velem játszani,ha odamentem egy simiért,sokszor belém is rúgtak. Aztán 1 nap beültettetek a kocsiba. Én olyan boldog voltam,végre hónapok óta el?ször látok mást is a kennelen kívül.Az autópálya szélén álltunk meg.Eldobtátok a labdámat.Futottam utána,de mire visszaértem Ti már sehol sem voltatok.Kétségbeesetten rohangáltam a kocsik között,labdával a
számban.Az autósok dudáltak,de volt olyan is,aki rá is gyorsított.Ki akartam futni az út szélére,mert nagyon féltem. Hirtelen egy hatalmas ütést éreztem az oldalamon és többet nem tudtam felállni. Nagy nehezen kikúsztam az út mellé.Próbáltam utánatok menni, de nem sikerült. Körülöttem minden véres volt.Fáztam,sötét volt és féltem. A labdámat még mindig fogtam,biztos voltam benne,hogy visszajöttök értem.Hiába nyüszítettem,ugattam,senki nem állt meg segíteni.Több órás fekvés után megállt mellettem valaki,nem tör?dve a vérrel és a sárral,betett az autóba.Egy fehér köpenyes férfi szaladt a kocsihoz,amikor megálltunk.Már csak a fejét csóválta.Új gazdám,aki 15perce ismert,nagyon sírt és megölelt.Csak akkor engedtem el a labdámat,hogy megnyaljam a kezét,hogy azt tudjam neki mondani:"Köszönöm".Aztán elaludtam,az utolsó dolog,amit hallottam,gazdám kétségbeesett zokogása volt. Már nem félek,nem fázom és nem fáj semmim sem. Meghaltam. Talán ha nem rágom szét a cip?ket és nem eszem annyit,még mindig élhetnék...

Tegnap egy 1,5 éves kisfiút vitt a mentőhelikopter innen el.
Bővebben itt olvashatjátok.

Az elmúlt héten sok minden történt.
Pénteken (nem ma, hanem a múlt héten) voltam Ancsával felvételizni a CNC-be. Fel is vettek, sikeres tesztet írtam. Vasárnap a kicsikémnek volt a 2. névnapja, de sajnos nem tudtam neki semmit adni. :(
Hétfőn munkába álltam. 13 órakkor ment a busz, 13.55kor van műszakkezdés 21.55ig. 4 szünetünk van és sorjázunk. Nekem már kedden olyan jól ment, hogy betettek csomagolni, de egyenlőre csak pakolhattuk, aztán az első etap után én már csomagolhattam (ellenőrízhettem az anyagokat) is. Szerdán az utolsó szünet előtt valami megcsípte a lábm, bedagadt. Kedden még elsántikáltam a buszig, de a helyi orvos felszúrta a lábam. Ma reggel sebészet, délután háziorvos. Kiderült, hogy bárányhimlős is vagyok és amúgy a kicsi is az. A nyakán keletkezett egy daganat, de elkezdett lemenni. Ami biztos, hogy szerdáig táppénzen vagyok.