Újrakezdés

Igaz még nem nekünk, de azért kiírom. A blog új helyre költözött. Tegnapi nap sikerült élesben elindítani a rendszert, így az új posztokat itt találjátok: http://familyandadhd.blogspot.hu/

Norcikámról rég adtam hírt. Most itthon van, kapott tőlem még egy hét szabit a jóidőre való tekintettel. Múlt héten a Fehér nagyszülőknél volt a többi unokával jól eljátszott. Kapott labdát, nagy örömére nagypapa lövette őket egy kicsit, így most egy ideőre lenyugodott és nem kérdezget mikor mennek ki. Tegnap megérkezett egy csomag a Mészáros nagyszülőktől is. Kapott íjszettet, most odáig meg vissza van érte, folyton kérdi, hogy mutassuk, hogy kell, mert ő bizony lőni akar és jól. Ma előhalásztam a nyomdát, ami szintén onnan érkezett, kiváncsian mekkora sikert arat, hát, lefoglalta fél órára ami nagy szó, de persze nem lehetett eltenni, így valószínűleg még kézbe fog kerülni, a házi süti, ami a csomaggal jött még mindig tart pedig nem mulasztja el, hogy egyen belőle. Megjött az anyakönyvi papírja is, így mostmár lehet intézni az igazolványokat, hogy mihamarabb legyen szerződésem és munkám, de ahhot is kell egy több mint egy huszas, valószínűleg nem lesz belőle csak fizukor intézés, viszont valószínű, hogy Norbi két havi kajáját ki kell fizetni mert jelenleg semmijen papírja nincs neki sem, így 56 perkálása mehet ki majd arra is mert 28 egy hónapra a kajcsija benn.

Tegnap a kis prücsök családlátogatáson volt. Délelőtt unokatesókkal Fehér mamáéknál, majd kimentek a dédikhez. Kicsit nyüszi volt, kicsit hisztis, de hamar elaludt. Reggel úgy kellett kelteni. Kakaó és a reggeli frissen előkészítve. Mivel volt ideje felkelni és addigra már minden elő volt készítve, így nyugodtan kelt fel. Megitta a kis innivalóját, körbenézett, hogy hol van, apa, megbeszéltük és azt hogy a Fehér papa viszi most bölcsibe és mesét nézve csendben várt. Nem volt még soha ilyen jó reggelünk, imád autózni és bármire rávehető ilyenkor.

Nem is meséltem még, voltunk nagynénjénél a minap és engedte levágni a haját, nagyon kis aranyos lett, ráfért már és  ő is jobban érzi magát így. Amikor hazajöttünk csak úgy bedőlt az ágyba, persze Matukával és traktorral... :)

Kész agyrém, ami ma már volt itt. Norci 4,30kor kelt fel, nagy nehezen rávettem és 5ig aludt, pontosabban úgy csinált mint aki aludt. Aztán borult a bili és jött az ordítás - nem kis hangerővel -, hogy ő bizony a reggeli kakaóját követeli. A kitartó verekedés miatt beküldtem a szobájába, aminek a vége csak még nagyobb káosz lett. Miközben megcsináltam a kakaót nameg apucinak a kávét kijött bosszantani és nyafizni. Beszaladt és sikeresen elém lépve  meglökte a kezem, amivel nyakon öntöttem kávéval. Kiborulás, cérna szakadás már az én részemről is. Zuhany, ami elég érdekesen sikerült, mert nem kicsit fél tőle. Aztán megnyugvás mindenki részéről, megitta végre a kakaóját, evett pár falatot és azóta kisebb kiborulásokat leszámítva nyugi van. De ez a procedúra 6,30ig tartott, hát nem kevés kitartás kellett hozzá...

Boldog Névnapot a mi kicsi fiacskánknak!

Az én kis szerelmem az elmúlt napokban ismét kikészít. Kijött a napsütés és mintha megduplázták volna az energiáját. Rohangál, verekszik, mocorog nem lehet vele bírni. Voltunk a múlt héten bölcsis gyereknapon ott a "traktor" lekenyerezte, azóta legalább a reggeli öltözés kisebb procedúrával jár. Voltak fenn ismerősék nemrég, 2-3 alkalommal látta őket eddig de nagyon jól elvolt, beszélgettünk elvoltunk közben Norci is oda-oda jött hozzá is lett kedvesen szólva, nem lett levegőnek nézve és semmi probléma nem volt. Hétvégén kimentünk börzére, körül akartam nézni de nem tudtam sehogy sem mert nem maradt az apjánál, szóltunk egy ismerősnek hogy jöjjön ki ha tud 5 percre, ő szó nélkül jött, elszórakozott Norcival amíg körülnéztünk és a bevételt elköltöttük a gyerekekre. Szerdán az oviban szülői, jó lenne megoldani, hogy legyen hova passzolni mert minkét szülőnek mennie kellene. Csütörtökön megyünk pszichológushoz kíváncsi vagyok mit fog mondani, mert már a bölcsi központi igazgatónője is kezd kiakadni hogy semmi konkrétumot nem tesznek. Erőteljesen ráálltam, hogy kiderítsem mi baja lehet a mi csöppségünknek eddig az ADHD áll hozzá a legközelebb és a doktornő is ezt mondta, de minden mást ki akarok zárni és meg akarom találni a megfelelő itthoni kezelést és terápiát. Két évig más hitben éltünk, hogy más a probléma nem bízom már az orvosokban.

 

Napközben utánanéztünk pár dolognak és találtam egy érdekes tanulmányt. „A hiperaktivitásban szenvedő gyerekek jó része valójában a nyugati táplálkozásra reagál idegrendszeri tünetekkel” Érdekesnek találtam, mert Magyarországon mindenhol tagadják ezt, az orvostudományitól kezdve a szakmájukban évtizedek óta dolgozó szakemberekig. Viszont külföldön – igen, mindenhol külföldön – ezt is beveszik a számításba. Csak egy rövid bekezdést idéznék Szendi Gábor: Hiperaktivitás és táplálkozás tanulmányából: „Charles Harrison Blackley már 1873-ban az allergiás nátháról és asztmáról megjelent könyvében írt az allergiák idegrendszeri hatásairól, mint pl. a figyelmetlenségről, a nyugtalanságról és az alvászavarról (Blackley, 1873). Raymond Hoobler 1916-ban ételallergiás gyerekeknél viselkedészavarokat írt le (Hoobler, 1916), míg Ray Shannon 1922-es tanulmányában azt mutatta ki, hogy a táplálkozás hatással van a tanulási teljesítményre és a viselkedésre (Shannon, 1922).” Azthiszem ez teljes mértékben egyértelműnek  mondható, de akit nem győzött meg annak még egy kis szösszenet – érdemes átgondolni - : „Feingold az Amerikai Gyermekorvosok Akadémiáján 1977-ben tartott előadásán elmondta, hogyan figyelt fel először az ételszínezékek, ételízesítők és tartósítószerek negatív viselkedéses-pszichés hatására. Az allergiaosztályon egy 40 éves nő arcödémával jelentkezett. A tüneteit az akkor még Kaiser-Permanente diétával sikeresen megszüntették. Tíz nappal később Feingoldod felhívta a pszichiátriai részleg vezetője, és érdeklődött, mit csináltak a nővel, mert ők két éve kezelik viselkedészavarokkal, férjével és ismerőseivel szemben mutatott ellenséges magatartása miatt, s most a beteg minden panasza hirtelen megszűnt. Feingold arra kezdett gyanakodni, hogy a nő korábbi agresszivitását ételallergia okozhatta. Feingold munkatársai ezek után átnézték a Kaiser-Permanente diétával kezelt felnőttek és gyerekek anyagát és kiderült, hogy a diéta hatására másoknál is rendeződtek a viselkedéses zavarok (Feingold, 1977). E felismerések hatására 1973-ban elvégzett egy nyílt, kontroll nélküli vizsgálatot, amelyben 25 hiperaktív gyerek -a később Feingold diétaként ismertté vált étrendtől- tüneteiben komoly javulást mutatott (Feingold, 1973; Feingold, 1977). Az étrend mentes volt az ételszínezékektől, az ételízesítőktől, a mesterséges és természetes szalicilátoktól, valamint a BHT és BHA (Butil-hidroxi-toluol= E 321 és Butil-hidroxi-anizol= E 320) antioxidánsoktól. Az ételek nyelvén ez friss húsokat, zöldségeket, tejet és házi készítésű ételeket jelentett. Feingold nem ajánlotta a gyümölcsöket, mert természetes szalicilátokat tartalmaznak, és adalékanyag tartalmuk miatt nem ajánlotta a tejtermékeket és pékárút, előre elkészített hústermékeket, lekvárokat, üdítőitalokat. A diéta alatt nem lehetett ízesített fogkrémet, illatosított szappant, parfümöt, stb. használni. Az étrendből kizárt gyümölcsöket később fokozatosan visszavezették, ellenőrizve, nem váltanak-e ki negatív hatást (Feingold, 1976). Feingold 1977-ben már 458 Feingold étrenden tartott, évek óta megfigyelt gyerekről tudott beszámolni. Tapasztalatuk szerint az étrendi megszorítások 60-70%-os sikerrel jártak. Feingold a maga idejében azt hitte, az élelmiszeripar a fő ellenség, nem ismerte fel, hogy a gyógyszeripar és a pszichiátria nem engedik ki a markukból a hatalmas "hiperaktivitás" piacot.”
Nem általánosítok, és nem mondom azt, hogy ez minden hiperaktiv és figyelemzavaros gyerekre igaz, de aki fogékony rá annak fokozhatja ez is az állapotát.
” Sue Dengate és Alan Ruben 2002-es vizsgálatukban megerősítették, hogy egyes tartósítószerek, melyet a sütőipar a kenyerekhez adagol, nyugtalanságot, ingerlékenységet, alvászavart okoz arra érzékeny gyerekekben (Dengate és Ruben, 2002).
Lars Lien és csoportja 2006-os vizsgálatában 5500 15-15 éves fiatal cukros üdítő fogyasztását vetette össze viselkedéses és hiperaktivitás panaszaival (Lien és mtsi., 2006). Igen szoros kapcsolatot találtak a növekvő napi cukros üdítőfogyasztás és a viselkedéses és hiperaktivitás tünetek között. Nagy jelentőségű David Schab és Nhi-Ha Trinh 2004-ben megjelent metaanalízise, amely egyértelműen megállapította, hogy a mesterséges színezékek és tartósítószerek hiperaktivitást okoznak (Schab és Trinh mtsi., 2004). A szerzők Feingold színre lépésétől minden megjelent, a kérdést vizsgáló tanulmányt átnéztek, és 15 darab placebokontrollos kettős vak vizsgálatot találtak, amelyek elemzésre alkalmasnak bizonyultak. A szerzők szerint a hiperaktivitás allergiás és farmakológiai mechanizmusai egyidejűleg igazak, olyannyira, hogy pl. a tartrazin mindkét mechanizmuson keresztül előidézhet hiperaktivitást.” Miért is nem tartom jó ötletnek a kizárólagos gyógyszeres kezelést – de magát a gyógyszer t sem -: „A hiperaktivitásra 2003-ban a világon 4500 millió dollárt költöttek. Ekkora üzletről a gyógyszeripar és a pszichiátria önként nem fog lemondani.” Lássuk be ez teljes mértékben így van. Sokat lehetne az életminőségen javítani terápiákkal, ahelyett, hogy iskolakezdéskor beállítsák egy függőséget okozó szerre.

Múlthét hétfőn megtudtuk, hogy ADHD a valószínűsíthető oka Norci viselkedésének. Viszont konkrétan közölték, hogy ezzel nem foglalkoznak, amíg nem, muszáj, ami azt jelenti, hogy ha elkezdi a sulit, akkor beállítják a gyógyszerét és kb. ennyi. Nem kérdés, hogy ezzel nem értettünk együtt hisz addig még 3-4 év van. Nem alszik rendesen, napközben folytonos dührohamok, állandóan mozgásban van és csak 1-3 percig foglalják le dolgok. Ezt ép ésszel sokáig bírni nem lehet. Nagyon sokat segített anno a zeneterápia és a mozgásterápia is. Most ugyan bölcsibe jár, de a csoportos terápiát nem pótolja, ugyanis itt kvázi megőrzik őket semmi több. Se mesélés, mondókázás, sem csoportos játékok, egész nap szabadprogram van. Ez neki nagyon nem jó, mert nincs mi, motiválja, így persze, hogy összeférhetetlen még inkább. Ma kicsit jobban elmerengtem neten, utánanéztem a dolgoknak. Gyakorlatilag a világon mindenhol foglalkoznak vele mihamarabb különféle terápiákkal csak az országunkban nem. Itt letudják annyival, hogy beállítják gyógyszerre, azt is suli időre kaphatja csak, hogy ott el legyen, mert hát kötelező járni, délután meg oldja meg a szülő. Az hagyján, hogy semmilyen plusz juttatás nincs, vagy hogy nem kap az ember támogatást, na de az, hogy sok pszichológus nem is ad ki ilyen diagnózist, mert ilyen betegség nincs csak a szülő kudarca, mert nem tud bánni a gyerekkel. Hát meglepő, hogy mik vannak kis hazánkban. Találtam egy sorstársat, aki szinte ugyan azon átment, mint mi, igaz, ők 6 évvel idősebbek, de szintén fiú és teljes mértékig megegyeznek a tünetek – mármint a srác kiskori tünetei – és hát nem túl kecsegtető a helyzet. Nem csak javulás téren, hanem azon is, hogy miként állnak itthon a helyzethez és mennyire pofátlanul harcolni kell azért, hogy a gyerek megkapja a neki járó fejlesztést. Sok esetben ha csak a szakemberre hallgatunk akkor hónapos hetek mehetnek kárba ezért kell mindennek utánanézni, alaposan, mert ilyenkor minden nap számít.
Tegnap úgy döntöttem gyökeresen változtatni fogok a dolgokon itthon, legalábbis amennyire tudok. Így elkezdődött a próbaverzió.
1. Estére nincs tejcsi, kakaó, tea, sem cumisüveg. Kizárólag vizet ihat pohárból. Ennek több oka is van. Egy héten elmegy egy karton tej kizárólag erre. Másrészt nappal már szobatiszta, néha vannak kisebb balesetek, de éjszaka két vizes pelusunk is van, van, hogy három.

2. Éjjel egyedül alszik, nincs kompromisszum. Tűrhetetlen, hogy éjjelent félóránként fel kell, felsír, negyedóra alatt visszaalszik, aztán minden előröl. Hajnalban meg jön hozzánk és már nem bírja az ember, odaengedi, mert hát mi is emberek vagyunk.

3. Lefekvés gyors és határozott. Vacsi, fürcsi, fekvés, ha szomjas kap inni vizet pohárból, meseolvasás, aztán szobából ki. Jóéjt puszi, elköszönés kizárva, mert akkor jön a dühroham. Viszont így is van egy félórától két óráig terjedő időszak mire elalszik.

 

A kis pöttön élvezni fogja a hét hátralévő részét, ugyanis csütörtöktől itthon lesz. Bár szeret bölcsibe járni, így érdekes megoldás kellőképpen lefoglalni. Még nem tudom mivel fog sikerülni, mert ha ilyen idő marad akor játszótér kizárva, de legalább tudnak sárkányt reptetni. Ma szintén itthon volt, mert apuka reggel ment állásinterjúra és nekem már nagy ez a táv, hogy vigyem hozzam. Felmerült, hogy nagyszülőket megkérjük vigyék be, de aztán nem lett belőle semmi, így ma is ostromol minket a kicsike.

Mostanában nem akar bölcsibe menni, mondjuk meg is értem. Ez a kölzés megviselte, pláne, hogy itt vannak a "nagyszülei" is akik hát... nemigen foglalozna vele, legalábbis ő nem ezt szokta meg a másik nagyszülőktől. Ha ott van foglaloznak, játszanak vele, rajzolnak, csavarognak, vagyis unokáznak és ennek a hiányát kezdi nagyon nehezen viselni, pláne, hogy régen is látta őket. Mindegy majd valahogy megoldjuk ezt is. Éjszaka egyre többször kell fel, hogy pisilnie kell, ezt kicsit nehezen vesszük már sokadik napja, de mit lehet ezzel tenni, túl kell rajta esni. Nappalra gyakorlatilag már teljesen szobatiszta.
 

Lement a Húsvéti kavalkád végre. Igaz nem teljesen úgy telt ahogy vártam és terveztem, de ezt már megszoktam. Voltak locsolkodni hétfőn a fiúk, viszonylag hamar megérkeztek. Babóca nemigen élvezte, vagyis inkább csak némasági fogadalmat tett, de itthon megeredt a nyelve és csak úgy hadarta, hogy mi történt és hány embert locsolt meg. Elpanaszolta, hogy elvitte a kutya a csokiját a mamánál - nem tudom minek kell megengedni, hogy ilyen szemtelen legyen egy állat, tipikus esete a jobban szeretjük a kutyát, mint gyereket, unokát -. És nagy boldogan mondta, hogy simogatott cicát és meglocsolt sok "csajt", annyira édes.
Elkezdtük írni az aranyköpéseit olyan sokat produkál, bár sajnálom, hogy nem tudom mindig videóra venni, de a grimaszok amit hozzájuk vág...
Illetve a nagy hír. Felvették Oviba, oda fog járni, ahova az apja is járt. :)

Az elmúlt két hétben beteg volt a kis manó, de már jól van, a költözést mondjuk eléggé nehezen viseli, pedig most nem jár bölcsi váltással, maradtunk már lassacskán megszokott városunkban. Várjuk a húsvétot gőzerővel, locsolóvers tanulás, dekorálás együtt készítgetünk mindenféle dolgot. Vasárnap volt gyerekmisén, szépen végigülte és tetszett neki, lehet ezentúl rendszeresítjük.

Lassan kis manócskánk is betölti a harmadik évét ezen a világon. Csütörtökön pukkan a lufi és átlépjük ezt a bűvös számot. Az ajándéka már pár hónapja meg van, remélem fog neki örülni a kis muzsikus lelkem. Nem kap újabb gitárt mert abból már így is van három, de annyit elárulok, hogy köze van a zenéhez.
Lassan már 15 rövidke verset-mondókát tud, nagyon büszkék vagyunk rá, hamar és ügyesen tanul. Lassan két hete, hogy szobatiszta csak estére kell pelus, de már fel-fel kell este is ha pisilnie kell. A bölcsibe is természetesen pelus nélkül van, büszkék vagyunk rá. Sokat barkácsol és épít az apjával, na meg persze imád "olvasni".

Hétfőtől újra járunk bölcsibe. Másodikán megismerkedtünk az itteni óvónénikkel, gyerekekkel és szobákkal. Kedden, már ott volt ebédig, egyedül, de szerdán okozta  a legnagyobb meglepetést. Apuka hozta volna haza, de Norci úgy döntött nem jön. Helyette ebéd után (elvileg ebéd után hazajött volna) ment az ágyakhoz és kereste a helyét, szeretett volna lefeküdni. Így a "pénteken majd apukával megpróbáljuk lefektetni" program elmarad. Mától egyedül van egész nap a bölcsiben. De mint gyakorlott bölcsis nem csoda. Nagyon örülök, hogy végül nem viselte meg a költözést és az életmódváltást. Január 28.-án megyünk óvodanézőbe. Reméljük ott is ugyan ilyen jól feltalálja magát és akkor szeptembertől már Ovis lesz a nagyfiú. :)))

Épp itt az ideje, hogy megírjam "szokásos" (?) év végi összefoglalóm, csak úgy, nagyvonalakban. 2011. Változások éve. Megtalálások éve. Fejlődés éve.
Norcikám a januárt bölcsivel kezdte, hosszas kínlódások után reménytelen volt, hogy valaha bölcsis lesz, ott tudom hagyni. Április környékén elkezdett beszélni, jobban mondva mióta van apja azóta be sem áll a szája. Imádjuk a kis csöppséget, mondókázik énekelget és táncol, sőt már páros lábbal is ugrál!
Mi történt egy év alatt vele?
A szótlan, állandóan sírós félős kisfiúból, akit addig nem tudtam egyedül hagyni amíg a konyhában iszok lett egy belevaló szószátyár csajozó masina aki vagányan beszól, táncol, produkálja magát és persze elvan egyedül. Már rá mer ülni a bilire és sikerül is neki kisebb nagyobb dolgát bele végeznie.
Sok minden történt, de előre szóltam nem fogom nagyvonalakban kifejteni.
Mi lesz vele? Mik a tervek?
Márciusban betölti a hármat, szeretnénk ha nyárra szobatiszta lenne, majd szeptemberben az óvodát kezdené. Jó lenne ha túlságosan nem maradna le a társaitól de ez persze a jövő zenéje. Elvárások nincsenek csak utak melyet be kell járnia a maga kis tempójában.
Kisfiam, büszkék vagyunk Rád!


 

Tegnap hozzánk is ellátogatott a Jézuska :)
Norci türelmesen végigvárta az ebédet - mert ebédre tettük át a vacsit, hogy este aludjon -, majd izgalommal töltve húzta le a leplet az ajándékokról és szép sorban elkezdte kibontogatni. Az ajándékok garmadával nem tudott mit kezdeni, hol el-el időzött egy egy játékkal, hogy félretéve vadul bontotta a következőt. Majd miután az összes csomagot kibontotta magához ölelte a párnáját és Apuka ölében elaludt.
 

Rövidke alvás után megkapta a Jézuskától a bónuszt, vagyis a repülőket a felára és a felhúzott traktoros ágyneműt. :)
 

Szépen fejlődik. Kb 3* nagyobb a szobája, mint Újvárosban volt. Talán mintha a kis szobában jobban érezte volna magát. A saját kis birtoka volt tele a kis játékaival. Itt van egy nagy tágas tere, franciaágya, megkapta Apuka szobabútorát és tele sok-sok játékkal. Mégis mintha nem találná a helyét, nem tudom miért, talán túl nagy a szoba. Sokat beszél mindig minden érdekli, de nem lehet felkelteni semmi felé az érdeklődését vagy észrevesz valamit és kiváncsi vagy nem. Közeledik a karácsony, már diszítgetjük a házat, amiben persze Norbi is alaposan besegít. Segít díszeket csinálni és persze a konyhában is mindig ott van.

Norcika megszokta az új lakhelyünket, ami remélhetőleg már végleges.
Hétfőn megvettük neki a karácsonyi ajándékait is és este már be is csomagoltuk, Hétvégén voltak a kátai nagyszülők, a dédi mama és a nagybácsi. Illetve meglátogatta a mikulás is. :)
Nagyon sokat fejlődött az elmúlt időszakban, majd legközelebb mesélek, de most csak egy képet adok. :)

Vagyis szülői értekezlet.
Ma ment ismét Norcikám bölcsibe, nagyon várta már, imád, szeret ott lenni. A szekrénykéjében egy papír talált minket meg. Csoportos Szülő - Gondozónő beszélgetés 2011 október 12. Mondhatom nem kis meglepetés mert ha történetesen nem megy a gyerkőc akkor nem is tudunk róla...  Mindenesetre kiváncsi vagyok, mi is fog ott zajlani..

Norci beteg lett szerdától kórházban van. A tiszta életkörülmények ellenére ótvaros lett. Pontosabban sebes volt a lába a szúnyog csípésektől és elfertőződött. Kenni kell, gyógyszereket kap és kinlódás van. Nehezen viseli a kórházat, meleg van, nem hagyhatja el a kórtermet, nem mehet ki játszani mert pont a játszórész előtt van a szoba, ahova kilát mert ugye nem engedik az ajtót becsukni. Teljesen kivan már most szegénykém nagyon sajnálom...

Mostmár egyre inkább meg vagyok arról győzve, hogy itt valami gáz van. Egésznap sírás van, találgatás, hogy épp mi lehet a baj. A Suttógó módszer nem müködik, és az sem ha határozottan a szobájába bezavarom, hogy nyugodjon le. Már-már önmagában okoz testi károkat és engem is egyre jobban kikészít. Tegnap délután a játszótéren szomorú dolgot láttam. Minden gyerkőc (merthátugyenagyvárospanel) ismeri egymást és játszanak. Na, most az én kicsi fiam is menni akart homokozni, senki nem játszott vele, aztán labdázni akart, dobálta nekik a labdát, mert ők is labdáztak, elsőnek figyelemre sem méltatták majd abbahagyták a játékot. Végül a fiam a homokozóvödröt tette a hintába és meghintáztatta, énekelt neki, majd ő is gyorsan elszalat hintázni és figyelte a vödröt, ami ha megállt ő is leszállt. Aztán ugyan ezt eljátszotta egy adag homokkal, majd virággal. A virágot utána "odaadta" a vödörnek s látván, hogy semmi nem történik megfogta és kidobta a kukába, majd odamászott mellénk és leült. Nem sok kellett, hogy ne tudjam visszafolytani a sírásom, de mivel látta kedvesem, hogy mi a szitu elindultak a Dunapartra még sétálni egyett én meg hazajöttem és csináltam nekik almás sütit. 
Lehet, hogy közösség, gyermek, barát hiánya van, azért ilyen? Unatkozik? Egyedül érzi magát? Mit tegyek, hogy jobb legyen neki??? Mit tegyek, hogy jobb anya legyek?????

Most már két hónapja itt vagyunk. Mondhatnám, hogy megszokta a nagyfiú, de nem tudom ezt mondani. Vagyis lehet, hogy megszokta csak más a probléma. Egyre inkább előjön, hogy nem jár fejlesztésre. Vannak jó napjaink, amikor minden rendben van és mindenkit szeret, bújik és jól viselkedik elvan, fest, rajzol gyurmázik.
De vannak sokkal rosszabb napjaink is, amikor már úgy kezdjük a reggelt, hogy sírdogál, rugdos és nyűgös. Na, ha így kezdődik a nap akkor már Apuka és én is tudom, hogy káosz lesz a napunk. Olyankor egész nap "hiszti" van, sírás, verekedés, dobálózás, harapás. Egyre inkább előjön, hogy nem akar testi kontaktust teremteni. Csak akkor lehet megölelni, puszit adni, ha ő jön és ő is akarja, ami mondhatom eléggé kellemetlen. Van, hogy nem lehet felvenni és megvigasztalni mert ellök, vagy mar, ami néha már eléggé komoly sérüléseket okoz. Szóval nagyon kiborító tud lenni. Már-már nem bírom cérnával, nem tudom sokszor mit tegyek és van, hogy leteremtem, holott tudom, hogy higgatnak és nyugodtnak kellene maradnom minden körülmény között.
 

Voltunk hétvégén a Duna-parton gyereknapon. Nem mondom, hogy jól érezte magát Norcó, de azt sem, hogy rosszul. Mint mindig most is bepánikolt azokon a helyeken, ahol több gyerek volt. Pedig sok mókás dolog volt kinn. Ugrálóvár, arcfestés, minigolf, kézművesek, népi játékok és még megannyi dolog. Kicsit csalódtam. Azt hittem már fejlődött ennyit, már nem fél és pánikol, de sajnos tévedtem.

Norcikám immáron 13 napja bölcsis. Nagyon szereti. Reggel szépen elköszön és elindul bölcsibe vagy velem vagy Apucival. Van, amikor szó nélkül ott lehet hagyni, de előfordul a hosszas sírás rívás. Kezdi elfogadni a helyzetet. A gyors beszoktatás mellett döntöttünk. Ebédnél persze ott van valaki egyenlőre. Kíváncsi leszek majd az alvásra... azzal mindig gondjaink voltak.
Amúgy nagyon jó gyerek. Hamar elfogadta a panel "nyújtotta lehetőségeket" (messze nem családi ház, mert ugye nem lehet rohangálni, sikítozni, labdázni egyebek). Én már kevésbé vagyok ingerült feszült. Kimagaslóan teljesít eddigi önmagához képest. Büszke vagyok rá, nem gondoltam volna, hogy ekkora változást fog jelenteni az életében egy Apuka és egy új légkör. :)