Újrakezdés

Most már két hónapja itt vagyunk. Mondhatnám, hogy megszokta a nagyfiú, de nem tudom ezt mondani. Vagyis lehet, hogy megszokta csak más a probléma. Egyre inkább előjön, hogy nem jár fejlesztésre. Vannak jó napjaink, amikor minden rendben van és mindenkit szeret, bújik és jól viselkedik elvan, fest, rajzol gyurmázik.
De vannak sokkal rosszabb napjaink is, amikor már úgy kezdjük a reggelt, hogy sírdogál, rugdos és nyűgös. Na, ha így kezdődik a nap akkor már Apuka és én is tudom, hogy káosz lesz a napunk. Olyankor egész nap "hiszti" van, sírás, verekedés, dobálózás, harapás. Egyre inkább előjön, hogy nem akar testi kontaktust teremteni. Csak akkor lehet megölelni, puszit adni, ha ő jön és ő is akarja, ami mondhatom eléggé kellemetlen. Van, hogy nem lehet felvenni és megvigasztalni mert ellök, vagy mar, ami néha már eléggé komoly sérüléseket okoz. Szóval nagyon kiborító tud lenni. Már-már nem bírom cérnával, nem tudom sokszor mit tegyek és van, hogy leteremtem, holott tudom, hogy higgatnak és nyugodtnak kellene maradnom minden körülmény között.