Újrakezdés

Reggel 6kor úgy vánszorogtam ki az ágyból mint akit elütött egy úthenger. Nagyon fáradt voltam. De meglett az eredménye, mert kapkodás volt 6.30ig. Gyerek keltése, öltözés, fésűködés, mosakodás és egyébb reggeli műveletek. 6.30kor indulás. Nem sokan voltak ma bölcsiben. A két csoportot össze is vontak. A két nagyot. De még így is csak 5-en voltunk.
A másik csoport egyik gondozónője volt ma velünk és persze a mienk. Ez az "idegen" hölgyemény felettébb ellenszenves, legalábbis nekem. A gyereket tornatermi foglalkozás után benn hagytam egyedül. Már kapásból azt utálom, amikor közlik, hogy "ki kell lopakodni". Nem tatom jónak, hogy a gyereket becsapják és egyszer csak eltűnök. Reggilizni nem reggelizett. Még a tejet is magára öntötte. Tízórairól nem tudok semmit, ebédnél állítóla evett egy kis levest. Kb. 20 percre tűntem el, de 10-12ig végig kinn voltam. Az a két óra rettenetes volt. Nagyon rossz volt azt hallani, hogy folyamatosan sír a Norbi és csak azt hallom; Ne hisztizz! Nem tudom, hogy az én gyerekemnek mondták-e vagy sem, de nagyon rossz volt. Az első 3 hét sem volt egy leány álom, de akkor elmondtam mi a problémánk. Mint mentünk keresztül, milyen helyzetben vagyunk és mi az amit a gyerektől biztosan nem lehet elvárni. Ezt elfogadta a gondozónk, látta a papírjainkat is és megismerkedett a gyerekkel. Erre ebéd előtt találkoztam a másik "ismeretlen" gonozónővel, aki közli, hogy csak hisztis a gyerek mert minden rá van hagyva. Ebéd után kijött hozzám a Manó, adtam neki egy banánt, az egészet beverte. Jól esett neki. Éhes volt, el is hiszem. Azóta viszont egész nap csak sír, hogy fé-fé (fél ilyenkor) ha megkérdezem mitől mondja hogy pók. Ha mondom neki, hogy megyünk holnap a bölcsibe közli, hogy fé-fé. Benn ugyan tudják, hogy a gyerek fél a póktól és van egy olyan sejtésem, hogy az új hölgyemény ezzel ilyesztgette a gyereket. Majd holnap előveszem őket és kifaggatom, hogy mi volt. Mert ez így nem állapot.