Egy ideje egy számot hallgatok. Eddig nem ismertem, de örülök neki.
A dallam eszembe juttatja a sok régi jó emléket, az igaz barátokat, kik nem is voltak annyira igazak, a szerető, s akkor még összetartó családot. Azt a világot, ahol nem volt olyan, hogy ne áltunk volna ki a másikért, ahol egy átkarolás nem a búcsúzást vagy a bajt jelentette volna, ahol mindennapi volt a szeretet.
Ha a videót is nézem, akkor álmodozom, hogy mi lehet, hogy ez a rossz csak egy próbatétel, hogy vannak még csodák és hinni kell benne. A család együtt marad és szeretni mindig lehet. szeretném, ha ismét hozzá lehetne a másikhoz bújni, annélkül, hogy az rögtön bajra gondolna.
A kisfiam ráébresztett arra, hogy a legőszíntébb lények a gyermekek. Egy felnőtt nem tud ennyire őszínte, megbocsájtó és ragaszkodó lenni.
Imádom őt! A sok rossz ellenére amin keresztül mentünk, és menni fogunk ő mindig mosolyogva szalad hozzám, puszit ad, átkarol, hiányol ha este nem vagyok mellette. Sír ha erl kell mennem és örül ha meglát, ha baj van hozzám szalad és mindig megbocsájt!
Ráébresztett arra, hogy mennyire szeretem én is a szüleimet, mennyire hiányzik a nővérem, s vajon él-e még a bátyám.
Utoljára ezt a tiszta szeretetet akkor éreztem, amikor a nagyapám megtortotta a családot tisztesség és összetartás terén. Sajnálom, hogy apu olyan amijen, de akkor is szeretem még ha néha nem is mutatom ki. Édesanyám pedig minden könnycseppet megérdemel. Nagyon szeretem őket!
Itt a dal, ami elgondolkodtatott mindenen:
Bella & Edward - Altatódal
Komment