Újrakezdés

Ha rámosolyogsz valakire az visszamosolyog. Ma szembesültem ezzel a ténnyel. Egész nap jó kedvem volt. Mosolyogtam mindenkire és tényleg visszamosolyogtak. Voltam ma városban mert felhívott az egyik ismerős akinél maszekoltam, hogy kifizet, menjek el érte. Épp ideje volt már, de jókor jött a hívása. Öltöztem és kerékpárra pattantam. Jó volt ismét tekerni. Fülemben üvöltött a Tankcsapda, ennek ellenére mindenkire mosolyogva köszöntem. Láss csodát mindenki mosolyogva visszaköszönt. Nap tanulsága: kerékpárral nem veszünk be 90 fokos kanyart egy beláthatatlan szűk aluljáróban. Nem néztem meg a beton szerkezetét, de nem sok kellett hozzá. Majdnem leolvastam egy autó alvázszámát is, de nem én voltam ott a hibás. Vettem a manónak a rossmannban cumit az üvegére és kifelé jövet megláttam egy régi ismerős kocsiját. Vagyis a rendszámot, mert az autókon rögtön azt nézem valamiért, de most nem kezdtem el rögtön keresgélni a szememmel, nem voltam rá kíváncsi hol hogy van nem akartam vele összefutni. És tök jó érzés volt. Eltűnt az a nyomasztó érzés ami 7 éve bennem lakik. Egyszerűen felültem a kerékpárra, bedugtam a fülest a fülembe és mentem tovább. És jó volt, nem foglalkoztam vele. Megszűnt.
Hazafelé tartottam, amikor találtam egy tárcát. Megálltam, felvettem. volt benne némi készpénz és sok kártya. Megkerestem a lakcímkártyát és megfordultam. Az újparkban lévő térképen megnéztem, hogy hol van az utca és visszavittem a tárcát. Szerencsémre a tulajdonosa otthon volt. Be akart egy kávéra hívni, és szeretett volna jutalmat is adni, mert visszavittem hiánytalanul, de nem fogadtam el. eszembe jutott, amit kedvesem mondott a selmeci szellemről. Szeretnék megváltozni, elkezdtem lassan egy hónapja és ezt nem fogom abbahagyni.